A Popular Mechanics beszámolója szerint a Stonehenge egyik legnagyobb rejtélye továbbra is az, hogyan kerültek a hatalmas kövek, köztük a 6,6 tonnás Oltárkő a Salisbury-síkságra mintegy 5000 évvel ezelőtt. Egy új kutatás most olyan magyarázatot kínál, amely a gleccserek mozgását és a neolitikus emberek tevékenységét egyaránt figyelembe veszi. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a csaknem 6 tonnás homokkő több mint 700 kilométeres útjának egy részét természetes módon, a jég segítségével tette meg Skóciából, majd az út további részén az emberek szállították. A Journal of Quaternary Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy egyelőre nem bizonyították véglegesen, hogyan került a kő az északkelet-skóciai Orkney-medencéből Délnyugat-Angliába. Úgy vélik azonban, hogy valószínűleg nem kizárólag a gleccserek vagy kizárólag a neolitikus emberek munkájáról volt szó, hanem a két folyamat együttesen játszhatott szerepet.
A kutatócsoport szerint a gleccseráramlás az Oltárkövet körülbelül a Stonehenge-ig vezető út feléig juttathatta el. A jég tehát egyfajta köztes szállítási szakaszt biztosíthatott, önmagában azonban nem magyarázza meg, hogyan került végül a Salisbury-síkságra. Az Oltárkő Stonehenge legnagyobb és legnehezebb úgynevezett kékköve, és a feltételezések szerint körülbelül 2000 évvel korábban került oda, mint a közelében álló, a monumentális íveket alkotó nagyobb kövek. A mintegy négy méter hosszú kő mozgatása komoly feladatot jelenthetett. A geológusok egyetértenek abban, hogy az Oltárkő homokköve az ősi Orcadian-medence üledékeiből származik, a mai Északkelet-Skócia területéről. A legfontosabb elméletek szerint vagy gleccserek szállították Anglia felé, vagy a neolitikus emberek mozgatták szárazföldön vagy tengeren.
A kutatók a homokkő eredetének vizsgálatát a jég mozgását szimuláló modellezéssel kombinálták, hogy feltérképezzék a lehetséges szállítási útvonalakat. Remi Veness, a Sheffield Hallam Egyetem glaciológusa és a tanulmány egyik szerzője szerint az utolsó jégkorszak végén a jégtömeg olyan vastag és hatalmas volt, hogy az Orkney-medencéből lassú folyóhoz hasonlóan áramlott a mai Egyesült Királyság területe felé, miközben köveket és törmeléket ragadott magával. A Veness által öt éven át fejlesztett modell alapján a kutatók arra jutottak, hogy az Oltárkő körülbelül 12 000 évvel ezelőtt eljuthatott a Dogger Bank területére. Ez az egykori neolitikus terület ma az Északi-tenger alatt található, mintegy 100 kilométerre Anglia északkeleti partjaitól.
A Dogger Bank azonban csak a „gleccseres szállítószalag” utolsó állomása lehetett. Ha a jég valóban idáig vitte az Oltárkövet, onnan még mintegy 400 kilométert kellett megtennie Stonehenge-ig. Doggerland körülbelül 8000 évvel ezelőtt még a tengerszint felett feküdt. Egykor szárazföldi összeköttetést jelentett Európa és Nagy-Britannia között, de a tengerszint emelkedésével fokozatosan kis szigetté vált, majd teljesen víz alá került. Doggerland már Stonehenge felépítése előtt eltűnt az emelkedő tenger alatt, ezért az Oltárkövet még ezt megelőzően el kellett szállítani onnan valahová. Veness szerint elképzelhető, hogy a neolitikus emberek érzékelték a terület süllyedését, és biztonságosabb helyre vitték értékes köveiket. Ha az Oltárkő eljutott Anglia keleti partjára, már hihetőbbé válik az az elképzelés, hogy innen emberek szállították tovább a Salisbury-síkságra. A kőnek innen körülbelül akkora távolságot kellett megtennie, mint Stonehenge többi kékkövének, bár ez még mindig tízszer nagyobb távolság annál, ahonnan a monumentum nagyobb sarzenköveit kitermelték.
