Az egyiptomi piramisok építésének egyik legnagyobb rejtélye, hogyan tudtak több mint 4500 évvel ezelőtt hatalmas mennyiségű követ a helyszínre szállítani és mozgatni, amikor természetesen sem teherautók, sem daruk nem álltak rendelkezésükre. Egy új kutatás most a Kairótól délre fekvő dahsúri Vörös piramis környezetében talált különös, hosszú építmények alapján arra utal, hogy a víznek sokkal fontosabb szerepe lehetett a piramisépítésben, mint korábban gondolták. A vizsgálat eredményeit 2026 júliusában publikálták az npj Heritage Science folyóiratban – írja az IFLScience.
A Vörös piramist Sznofru fáraó uralkodása idején, nagyjából Kr. e. 2600 körül emelték Dahsúrban. Különösen fontos építészettörténeti emlék, mert az első sikeresen megépített, valódi sima oldalú egyiptomi piramisnak tartják, és közvetlen előzménye volt a későbbi gízai nagy piramisoknak. A környéken két hatalmas, nagyjából 600–700 méter hosszú lineáris építményt azonosítottak. Ezeket korábban akár a kőtömbök szállítására szolgáló rámpáknak is lehetett tekinteni, az új elemzés szerint azonban kialakításuk sokkal inkább gátakra emlékeztet.
A kutatók műholdfelvételeket, domborzati és vízgyűjtő-területi vizsgálatokat használtak annak rekonstruálására, hogyan működhetett egykor a terület. Arra jutottak, hogy a két építmény a Wadi Dahshur nevű egykori vízfolyás völgyét zárhatta el. A keletebbi építmény valószínűleg vízvisszatartó gátként működhetett, míg a nyugati a hordalék felfogását és a vízhozam szabályozását szolgálhatta. A kutatók egy elterelő csatorna nyomait is azonosították a Vörös piramistól nyugatra.
Mindez azért rendkívül érdekes, mert egy olyan rendszert rajzol ki, amelyben az ókori egyiptomiak tudatosan irányíthatták a vizet a piramis építési területének közelébe. A Nílushoz és mellékágaihoz kapcsolódó vízi útvonalakon hajókkal sokkal könnyebb volt hatalmas mennyiségű követ, építőanyagot és ellátmányt szállítani, mint szárazföldön. A most feltárt rendszer így azt mutathatja meg, hogyan lehetett a vízi szállítás infrastruktúráját egészen a monumentális építkezések közelébe vezetni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy megoldódott volna a piramisok építésének teljes rejtélye. A felfedezés elsősorban arra adhat új választ, hogyan kezelték a vizet és hogyan segíthették az építőanyagok szállítását. Attól még külön kérdés marad, pontosan milyen rámpákkal, emelő- vagy húzórendszerekkel juttatták a többtonnás kőtömböket egyre magasabbra. Erre ma is több egymással versengő modell létezik; egy 2026-ban publikált másik kutatás például a piramis széleibe integrált, több rámpából álló rendszert vizsgálta számítógépes modellezéssel.
Az új dahsúri eredmények jelentősége tehát abban rejlik, hogy az ókori egyiptomi piramisépítést egyre kevésbé pusztán „óriási kövek felhúzásának”, és sokkal inkább hatalmas logisztikai és mérnöki vállalkozásnak látjuk. A piramis megépítése előtt utakat, vízi infrastruktúrát, anyagszállítási rendszereket és valószínűleg vízszabályozó létesítményeket is létre kellett hozni. Ha a kutatók értelmezése helyes, a Vörös piramis mellett fennmaradt két óriási szerkezet ennek a több mint négy és fél évezreddel ezelőtti mérnöki rendszernek lehet az egyik látványos maradványa.
