Egy új kutatás szerint nem feltétlenül önmagában az ülő életmód jelenti a legnagyobb problémát az agy számára, hanem az is számíthat, mivel töltjük az ülve töltött időt. A CNN által ismertetett vizsgálat arra jutott, hogy a középkorúként sok televíziót néző embereknél évtizedekkel később kisebb lehet bizonyos, a memóriában, a gondolkodásban és a végrehajtó funkciókban fontos agyterületek térfogata. Ezek között olyan területek is vannak, amelyek az Alzheimer-kór során különösen sérülékenyek. A kutatás ugyanakkor nem bizonyítja, hogy a televíziózás közvetlenül demenciát okozna, csak kapcsolatot talált a gyakori tévénézés és a későbbi agyi eltérések között – írja a The Week.
A kutatók 1712 olyan ember adatait vizsgálták, akiknek átlagéletkora a vizsgálat kezdetén körülbelül 53 év volt, és akkor még egyiküknél sem diagnosztizáltak demenciát. A résztvevőket az 1980-as évek végén részletesen kikérdezték többek között arról, milyen gyakran néznek televíziót szabadidejükben, mennyit mozognak, illetve munkájuk során mennyi időt töltenek ülve. Több mint két évtizeddel később, 2011 és 2013 között MRI-vizsgálatokat végeztek rajtuk, így a kutatók össze tudták vetni korábbi életmódjukat az agyuk későbbi állapotával.
Az egyik legérdekesebb eredmény az volt, hogy nem minden ülés mutatott ugyanolyan kapcsolatot az agy állapotával. Azok, akik munkájuk miatt sokat ültek, nem feltétlenül rendelkeztek kedvezőtlenebb agyi jellemzőkkel; sőt a vizsgálatban a sokat ülő munkát végzőknél összességében egészségesebbnek tűnő agyi mintázatokat is megfigyeltek. A különbség egyik lehetséges magyarázata az, hogy az irodai munka, az olvasás, az írás, a problémamegoldás vagy a számítógépes feladatok fizikailag ugyan ülő tevékenységek, de közben az agy aktívan dolgozik. A hagyományos televíziózás ezzel szemben sok esetben jóval passzívabb szellemi tevékenység.
Az eredmények azért is érdekesek, mert a kutatók az általános fizikai aktivitás különbségeit is figyelembe vették, ám ez nem tüntette el a televíziózással megfigyelt összefüggést. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az agy egészsége szempontjából nem elegendő kizárólag azt vizsgálni, hány órát ülünk egy nap. Az is fontos lehet, hogy ez alatt az idő alatt passzívan nézünk valamit, vagy szellemileg aktív tevékenységet végzünk.
A vizsgálatban a férfiaknál különösen erős kapcsolatot találtak a televíziózás és bizonyos agyi változások között. A kutatók szerint ennek egyik lehetséges oka az lehet, hogy a férfiak és a nők eltérően töltik az ülő időt. Elképzelhető például, hogy a nők gyakrabban megszakítják a hosszabb ülési periódusokat, míg a sportközvetítések vagy filmek nézése hosszabb, megszakítás nélküli tévézést eredményezhet. Biológiai különbségek szerepe sem zárható ki, de ennek tisztázásához további kutatások szükségesek.
A szakértők ezért nem azt mondják, hogy teljesen abba kell hagyni a televíziózást. Sokkal inkább azt javasolják, hogy a hosszú, passzív képernyőidőt érdemes megszakítani, illetve a nap során szellemileg aktív elfoglaltságokat is beiktatni. Az olvasás, rejtvényfejtés, kézműveskedés, társasjáték, kommunikáció vagy más, gondolkodást igénylő tevékenység ülve is egészen más terhelést jelenthet az agynak, mint órákon át passzívan nézni a képernyőt. A kutatás egyik vezető üzenete tehát az, hogy az egészséges öregedés szempontjából nemcsak a „mozogjunk többet” tanács lehet fontos, hanem az is, hogy amikor ülünk, használjuk is az agyunkat.
Fontos azonban óvatosan értelmezni az eredményeket. A vizsgálat összefüggést, nem pedig ok-okozati kapcsolatot mutatott ki, ráadásul a televíziózással kapcsolatos adatokat a résztvevők saját bevallása alapján gyűjtötték. Nem lehet tehát kijelenteni, hogy napi néhány óra tévézés önmagában Alzheimer-kórt vagy demenciát okoz. Az eredmények inkább arra figyelmeztetnek, hogy a hosszú éveken keresztül fennálló, szellemileg passzív életmód egy olyan tényező lehet, amelyet az agy egészségének vizsgálatakor érdemes komolyan venni.
