Az UNIAN által ismertetett új kutatás szerint az emberi evolúció története a korábban gondoltnál is összetettebb lehet. A tudósok arra jutottak, hogy a modern emberek ősei nemcsak a neandervölgyiekkel és a gyenyiszovai emberekkel keveredtek, hanem legalább két olyan, mára eltűnt emberi leszármazási vonallal is, amelyekről eddig rendkívül keveset tudtunk. Ezeket a kutatók „szellemnépességeknek” nevezik, mivel közvetlen fosszilis DNS-ük nem áll rendelkezésre, genetikai örökségük azonban még ma is kimutatható az emberek genomjában. A vizsgálat szerint minden mai ember genomjának körülbelül 0,5–1 százaléka származhat az egyik ilyen titokzatos ősi populációtól.
A neandervölgyi és gyenyiszovai genomok korábbi feltérképezése már alapjaiban változtatta meg az emberi evolúcióról alkotott képet. Ma már tudjuk, hogy a Homo sapiens és más emberfélék nem egyszerűen egymást követve jelentek meg, hanem találkoztak és utódokat is létrehoztak egymással. A legtöbb mai, Afrikán kívül élő ember genomjának mintegy 1–2 százaléka neandervölgyi eredetű. Az ázsiai és óceániai népességekben emellett körülbelül 0,1–5 százaléknyi gyenyiszovai örökség is megtalálható. Ezek az ősi gének nem pusztán az emberiség múltjának genetikai emlékei: hatással lehettek többek között a bőr pigmentációjára, az immunrendszer működésére, bizonyos betegségek kockázatára és arra is, hogyan alkalmazkodtak egyes népcsoportok a magashegyi környezethez.
A Kaliforniai Egyetem Berkeley kutatói most egy TRACE nevű új számítógépes módszert alkalmaztak, amely lehetővé teszi az ősi keveredések genetikai nyomainak felismerését akkor is, ha magától az eltűnt embercsoporttól nincs használható DNS-minta. A módszer több száz ma élő ember genomjában rekonstruálja a genetikai rokonsági kapcsolatokat, és olyan DNS-szakaszokat keres, amelyek eredete a vártnál sokkal régebbre vezethető vissza. Ennek segítségével sikerült azonosítani azokat a genetikai nyomokat, amelyek két eddig ismeretlen vagy legalábbis genetikailag pontosan nem azonosított ősi emberi populációhoz köthetők.
Az első ilyen „szellemnépesség” Afrikában élhetett, és több mint 50 ezer évvel ezelőtt keveredett az anatómiailag modern Homo sapiensszel, még azelőtt, hogy őseink nagyobb számban elhagyták volna Afrikát és benépesítették volna Európát, illetve Ázsiát. A kutatók becslése szerint ez az ismeretlen populáció körülbelül 800 ezer évvel ezelőtt válhatott külön az emberi családfán, nagyjából abban az időszakban, amikor a neandervölgyiekhez és a gyenyiszovaiakhoz vezető fejlődési ágak is elkülönültek. Különösen érdekes, hogy ennek a népességnek a genetikai öröksége nemcsak a mai afrikai emberekben található meg: a kutatás szerint valamilyen mértékben minden mai ember hordozza ezt az ősi DNS-t.
A második rejtélyes emberi vonal még sokkal régebbi lehet. A története mintegy 1,8 millió évre nyúlhat vissza. A kutatók feltételezése szerint ennek a rendkívül ősi, úgynevezett szuperarchaikus populációnak a tagjai valószínűleg nem közvetlenül a Homo sapiensszel keveredtek. Ehelyett valamikor Eurázsiában kapcsolatba kerülhettek a gyenyiszovai emberek őseivel, és utódaik révén kerültek tovább a génjeik. Amikor később a gyenyiszovaiak és a modern emberek egymással is keveredtek, a Homo sapiens közvetve ezt a sokkal régebbi genetikai örökséget is megkapta.
Ennek a rendkívül ősi DNS-nek a nyomai napjainkban leginkább Óceánia egyes népességeiben figyelhetők meg. Ennek az lehet a magyarázata, hogy ezekben a populációkban eleve különösen magas a gyenyiszovai eredetű genetikai örökség aránya. A kutatás tehát tulajdonképpen egy több lépcsőből álló ősi genetikai kapcsolatot rajzol fel: egy nagyon régi, ismeretlen emberféle keveredett a gyenyiszovaiak őseivel, majd a gyenyiszovaiak keveredtek a modern emberekkel, így az első populáció génjeinek egy része több százezer éven keresztül tovább öröklődött egészen napjainkig.
A két újonnan azonosított ősi leszármazási vonal együttes genetikai hozzájárulása a kutatók becslése szerint a modern ember genomjának körülbelül 2 százalékát is elérheti. Ez azért különösen fontos felfedezés, mert azt mutatja, hogy az ember evolúcióját nem lehet egyetlen egyszerű fejlődési vonalként elképzelni. Sokkal inkább egy elágazó, majd újra és újra összekapcsolódó családfáról lehet szó, amelyen különböző emberfélék populációi hosszú időn keresztül éltek egymás mellett, vándoroltak, találkoztak és keveredtek egymással.
A kutatás egyik legizgalmasabb következménye éppen az, hogy olyan őseink genetikai nyomait is képesek lehetünk megtalálni, akiknek csontjait talán még soha nem fedezték fel, vagy akiknek maradványaiból nem sikerült DNS-t kinyerni. A modern emberek genomja így egyfajta genetikai archívumként működik: olyan kihalt embercsoportokról is őriz információkat, amelyek egyébként szinte teljesen eltűntek a történelemből. Az új eredmények alapján pedig egyre kevésbé tartható az emberi evolúció régi, egyszerű modellje. A Homo sapiens kialakulása és elterjedése inkább számos különböző emberi populáció találkozásának és genetikai keveredésének eredménye lehetett, amelyek közül néhánynak egyelőre még a nevét sem ismerjük.
