Az ukrajnai háború alapjaiban változtatta meg a NATO-országok hadiiparát: a nyugati államokban valóságos robbanóanyag-gyártási fellendülés indult, miután a konfliktus rávilágított arra, hogy a hagyományos lőszerek előállításához szükséges kapacitások már nem elegendők. A The Wall Street Journal szerint jelenleg legalább 24 új lőpor- vagy robbanóanyag-gyártó projekt van folyamatban a NATO-tagállamokban.
A hidegháború végét követően az Egyesült Államok és Európa jelentősen visszafogta a robbanóanyag-gyártást. A védelmi kiadások csökkentése, valamint a környezetvédelmi és biztonsági aggályok miatt számos üzemet bezártak vagy külföldre telepítettek. Míg 1978-ban az Egyesült Államokban még 32 állami lőszergyár működött, ma már csupán 11 maradt, Európában pedig a korábbi hét TNT-üzemből mindössze egy működik. Emiatt az Egyesült Államok jelenleg teljes mértékben importra szorul a TNT beszerzésében, elsősorban Lengyelországból.
A háború azonban megmutatta, hogy a modern hadviselésben továbbra is óriási mennyiségű tüzérségi lőszerre, rakétára és drónra van szükség, amelyekhez robbanóanyagok és hajtótöltetek kellenek. A megnövekedett kereslet miatt a TNT ára 2024 óta csaknem a négyszeresére emelkedett, miközben a szállítások is akadoznak, mert Ukrajna, Oroszország és a nyugati országok egyszerre növelték a lőszergyártást.
Válaszul az Egyesült Államok évtizedek óta először ismét saját TNT-gyártást indít, Európában pedig három új TNT-üzem épül. Az Egyesült Királyság azt tervezi, hogy 2030-ig legalább hat új robbanóanyag-gyárat állít üzembe. Az amerikai kormány emellett több tízmilliárd dollárt különít el a fegyvergyártáshoz szükséges kritikus ásványok, vegyi anyagok és egyéb alapanyagok hazai előállításának fejlesztésére.
A szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a gyártókapacitások bővítése időigényes. Az Egyesült Államokban több fontos robbanóanyag tömeggyártása várhatóan csak 2030 körül érheti el a kitűzött szintet, Európában pedig a szigorú engedélyezési eljárások lassítják az új üzemek megnyitását. Ez azt jelenti, hogy bár a nyugati hadiipar jelentős beruházásokba kezdett, még évekbe telhet, mire a termelés teljes mértékben alkalmazkodik a megnövekedett katonai igényekhez.
