Egy friss, hat éven át tartó kutatás szerint sok vezető azért ellenzi a távmunkát, mert nem elsősorban a teljesítmény miatt aggódik. A több mint ezer vállalatvezető, középvezető és csoportvezető bevonásával készült vizsgálat arra jutott, hogy azok a főnökök, akik erősebb nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkeznek, jóval nagyobb valószínűséggel ragaszkodnak ahhoz, hogy alkalmazottaik visszatérjenek az irodába. A kutatók szerint ennek oka, hogy a személyes jelenlét jobban kielégíti a hatalom és a státusz iránti igényüket, míg a távmunka csökkenti a közvetlen ellenőrzés és befolyás érzését – írja a The Independent.
A kutatás három különálló vizsgálatból állt. Az elsőben Fortune 500-as vállalatok vezérigazgatóinak nyilvános megnyilvánulásait elemezték, a másodikban több száz vezető személyiségét és a távmunkával kapcsolatos véleményét hasonlították össze, a harmadikban pedig egy kísérlet során azt vizsgálták, hogyan változik a vezetők hozzáállása különböző pszichológiai hatásokra. Mindhárom esetben ugyanarra az eredményre jutottak: a nárcisztikus személyiségjegyek következetesen összefüggtek a távmunka elutasításával, miközben más tényezők – például a munkavállalókba vetett bizalom vagy a termelékenységről alkotott vélemény – nem mutattak ilyen egyértelmű kapcsolatot.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az eredmények nem jelentik azt, hogy minden irodába visszarendelő vezető nárcisztikus lenne. Számos munkakörben valóban szükség lehet a személyes együttműködésre, különösen az új munkatársak betanítása, a kreatív közös munka vagy a vállalati kultúra erősítése érdekében. A tanulmány inkább arra világít rá, hogy bizonyos esetekben a vezetői döntések mögött nem kizárólag üzleti vagy termelékenységi szempontok állnak, hanem pszichológiai tényezők is szerepet játszhatnak.
